Közmondások rovatunkba: Fesztivál után nyálas a párnahuzat 

Lassacskán csak kiheverjük már ezt a Tusványost is! Szombat este óta ez a program. Öt nap alatt tíz óra alvás inkább a szarnak adott pofon kategóriájába esik, bár van aki szerint egy szemnek egy óra elég kell legyen. Hát a mi szemeinket erről senki sem értesítette, de nem is szunyálni mentünk Tusnádfürdőre. Maga a rendezvény koncepciója sem engedi meg a túlzásba vitt alvást.

Hogyhogy miért? Gyerekek, őszintén: kinek elég egy estére két koncert?! Utána a négyig-ötig tartó buli a minimum. Erre jön még fél óra sátorkeresés, és az is beletelik legalább ennyi időbe, amíg a fuszulykakonzervet kanál nélkül megeszi az emberfia. Mielőtt a pihe-puha sátorba zuhannál, még visszaszurkálod mind az öt szeget, amit egy mozdulattal rúgtál ki miközben a kanalat kerested, aztán eszedbe jut, hogy más is van a világon. Visszabaktatsz az asztalként szolgáló félméteres betonnyavalyához és lesöpröd róla a legfontosabb étkezés maradványait. Ami ugyan nem sok, de mégiscsak emberek vagyunk. Tényleg! Utóbbi felismerés olyannyira sokkol, hogy muszáj elszívnod az utolsó szál cigidet, de ekkorra a kakas már el is ütötte a fél hetet. Illetve a kakast ütötte el a fél hetes. Már semmi sem biztos, úgyhogy tényleg jobb lenne lefeküdni! Levetkőzöl bugyira, és már alszol is. Két szűk óra múlva már negyven fok van a sátorban, úgyhogy a bal füledben összegyűlt izzadságot kiloccsintod a sátor elé és felkelsz kicsit pihenni. Letéped a hátadról az izolírt, mert arra napközben nem lesz szükség. Macskamosdás, dezodor, sziszegősszappan és már tárcsázod is felfelé a tyúkokkal fekvő sátortársaidat. Kiderül, hogy nem is olyan sokkal a tied előtt hasonló forgatókönyv szerint folyt az ő hazatérésük is, hogy az éjjel ugyanott buliztatok de térerő híján mégsem találtátok egymást, valamint, hogy a reggeli erekciód bizony vicces. Mindeközben állva is el tudnál aludni de az előadáson mégsem illik, ráadásul, mint mondtam, nem aludni jöttél. Normális esetben azt a négy deci csapoltat is visszatöltenéd a lóba, ahonnan jött, de a kánikulában jól esik. Hogy ettől kezdve két sör közé ékelődik egy előadás, vagy két előadás közé egy sör, azt még a fent említett kakas sem tudná megmondani, annyira relatív. Ez a köztes állapot mindenesetre kitart egészen estig, amikortól már két másik együttes dalait kiabálod a tömegben.

Nem aludni jöttél úgyhogy reggelig megint nem fekszel le, és így jutunk el arra a pontra, hogy otthon lazán átalszod a tizenöt órát anélkül, hogy megfordulnál. Remélhetőleg ez a narkolepsziás állapot az EMI-táborig elmúlik, ahonnan szintén tudósítunk majd, mi mindenesetre lefekszünk még egy kicsit. Pihenésképpen nézegessétek Ti is élvezettel kifogástalan fotóinkat és írjatok nekünk!

***

Apa vége van

Szomorúan jelentjük: véget ért a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Estére már csak a medvék fognak járkálni a tábor helyszínéül szolgáló kempingben.

Egész héten jó volt a hangulat, de a tömeg és a hangulat péntek estére érte el a tetőfokát. Hobo és Rúzsa Magdi igazán kitettek magukért, és egy felejthetetlen bulit hoztak össze nekünk. Rúzsa Magdi koncertjén Hobo volt a meghívott, Hobo koncertjén pedig (tempetőfi szerint) a mi Királynőnk, Rúzsa Magdi.

Szombat reggel a szabadegyetem záróakkordjaként és egyben főattrakciójaként ült egy asztalhoz Németh Zsolt a magyar külügyminisztérium államtitkára, Orbán Viktor magyar kormányfő, Traian Băsescu Románia elnöke és Tőkés László az Európai Parlament alelnöke. A délelőtti tikkasztó hőségben, szép számban gyűltek össze érdeklődők. Orbán Viktor és Băsescu a közös együttműködésről és lehetőségekről beszélgettek. Tőkés László egy kicsit odaszúrt az autonómiával, de azért érezte, hogy nem viheti túlzásba. A találkozó után azért még voltak érdekes előadások, szóval aki akart még hallgatni, az megtehette. Mi a nagy melegben azt mondtuk, eleget okosodtunk a héten, ezért kiléptünk a Szent Anna-tóhoz egyet csobbanni. Mikor visszaértünk a humoristák próbáltak életet lehelni a Miszsz sátorba összegyűlt másnapos fejekbe. A szomszédnénis humorbonbonok után Demjén Ferenc örökzöldjeire ráztak a nagyszínpadnál az egybegyűltek. Igaz a viharos idő egy kicsit megbontotta a rajongók táborát, de a végére mégiscsak összegyűlve énekelték Rózsival közösen, a Kell még egy szót. Aki szereti a ska-t az mind ott volt a PASO koncertjén, bár egy kicsit későn kezdtek, de a késés nem ment a hangulat kárára.

Kicsit fáradtan, kicsit büdösen, kicsit másnaposan de itthon vagyunk. Biztosak lehettek benne, hogy jövőre megint ott leszünk.

U.i.: csináltunk egy pár képet is. Nézzétek meg, ha érdekel.

***

Hogyan telt a hét?

Mivel sokan tudósítanak innen a táborról, ezért nem maradtok le semmiről. Azért mi, igaz a teljesség igénye nélkül, de utánajártunk annak, hogyan is telt a különböző rendezvényeknek otthont adó sátrak hete. Alább.

Narancssárga kód ide vagy oda, a Sapientia-sátor végül profitált a kényszerköltözésből. Nemhogy nem jelentett számukra semmiféle visszaesést, a forgalom szempontjából az új sátorhely még jobb is volt, mint az eredeti. Igaz, tavaly a focipályán hirdették az igét, így a véletlenül odacsöppenőkből idénre kevesebb jutott, de így sem panaszkodnak. Sőt, ünnepi hangulatban telt a hét nagyobbik része, ugyanis épp a tábor ideje alatt született meg a döntés az egyetem akkreditációjáról. Markó Béla, Tőkés László és Dávid László, az egyetem rektora tartottak is egy gyors sajtótájékoztatót, nehogy valaki ne tudja meg az örömhírt. Majd’ mindenik rendezvényükre a vártnál jóval többen voltak kíváncsiak. Volt vízen járás, érdekes kísérletekkel teletűzdelt Laborkukac, fogódzót kaptunk a gazdasági válsághoz is. Ahhoz képest tehát, hogy milyen rosszul indult az egész, széles vigyorokban gazdag hetet zártak a Sapisok.

A Zöld sátor is költözött, ám ők nem az időjárás viszontagságai miatt verték fel máshol sátrukat, hanem mert költözni akartak. De ők nem is kell a természet haragjától féljenek, hiszen védik azt. A Sapisokkal egy csónakban eveztek, ugyanis őnekik is valamivel kevesebb érdeklődővel volt dolguk, mivel nem voltak szem előtt, mint a tavalyi tábor alatt. De a zöldek azt mondják így sem volt ez baj, és akik ellátogattak a sátorba azok legalább igazán érdeklődtek a környezetvédelem iránt.

A Corvina sátorban járva megkérdeztük az „ottaniakat”, hogyan telt nekik a hét. A válaszuk tömör és velős volt: Elégedettek vagyunk mindennel!”. Ha akartuk volna sem tudtuk volna meggyőzni őket az ellenkezőjéről.

A Commitment-sátornak a rajt sikerült jobban. Az első előadásuk (Az állami magyar egyetem lehetőségeiről  – nyílt lapokkal) közönségsiker volt, a pangástól való félelmeik ellenére nem is fért be minden érdeklődő a  ponyva alá. Később sem volt baj a látogatottsággal, a betervezett programokat mind sikerült gördülékenyen lezavarni. Jó szájízzel zárják ők is a hetet, egyetlen negatívumként a kevés padot tudták felhozni, amiből azért lehet következtetni J

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara – Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetsége vállalkozói sátornak amennyire megyjegyezhetetlen és unalmat sugárzó neve van, annyira sikerült belopnia magát a tusványosiak szívébe. Hogy az ingyen pálinka, az oka, vagy az, hogy a vállalkozás mint életforma manapság mindenkit érdekel, sosem tudjuk meg. Az viszont tény, hogy nyüzsgésből náluk sem volt hiány. Napi húsz látogatónak is örültek volna, ehelyett azzal szembesültek, hogy a jónépet bizony érdekli a pénzcsinálás. Szerdán egyik beszélgetésen például 140 érdeklődő gyűlt össze.  Sikerük minden várakozásukat felülmúlta.  Úgy érzik, elérték céljukat: összehozni a vállalkozók és a diákok minél népesebb táborait.

A Keskeny út-sátorban a többihez hasonlóan (vagy inkább azonosulva) ragyog a keep smiling. Elégedettek magukkal, elégedettek a szervezéssel.  Egy picit ők is eltértek a programtól: a közeli gyermekotthonból fogadtak látogatókat. Jól zárult számukra is a fesztivál, külön hálásak a sok lelkes segítőnek, akik a hét folyamán támogatták őket.

A Mikósok is abszolút elégedettek a szervezéssel, pedig aztán ha valakinek van összehasonlítási alapja akkor nekik biztosan,ugyanis jó pár éve tapossák a füvet, vagy gyúrják a sarat Tusnádon. A szakkolisok elemükben voltak egész héten, érdekes előadásokkal várták a sátorba látogatókat. Nem is mertük volna kétségbe vonni a lelkesedésüket, hiszen a mondás szerint, az igazi szakkolis mindig bírja. A mikós sátorról lehet, hogy először mindenkinek a fergetes bulik jutnak eszükbe, ugyanis a kolisok a Pengével osztoznak a sátoron, ám szerintük ez a „kapcsolat” egyáltalán nem volt kárukra. Azt ígérték jövőre is ugyanebben a felállásban, ugyanitt találkozhatunk velük. Ha ők mondják mi elhisszük. A beszélgetés végén hiába kértük, könyörögtünk nekik mondjanak valami szervezési hibát, a cigihiányon kívül semmi nem jutott eszükbe. J

A PKE sátra, vagyis a Partiumi Keresztény Egyetem először volt jelen Tusványoson. Azt mondják jól telt nekik. Mindennel elégedettek voltak, úgy a szervezéssel, mint a látogatottsággal. Arra a kérdésünkre, hogy volt-e valamilyen negatív élményük, nemleges választ kaptunk, de vajon csak azért mert először vannak itt? Nem hiszik, hogy ez lenne az oka, azt vallják nem lehet hibát kapni a szervezésben.

***

Visszapillantó

Amíg még el nem felejtjük azt a keveset, ami megmaradt a fejünkben gyorsan leírjuk nektek mindazt amit úgyis láttatok de valószínűleg Ti sem emlékeztek rá sokkal jobban. Olyan hangulatban voltunk, hogy már-már azt hittük AC/DC koncert lesz. Ennek igazából az volt az oka, hogy érkezünkkor  a Highway to Hell szólt, erre csak ráerősített az, hogy a Csík  Zenekar lépett fel elsőként a színpadra. Azon morfondíroztunk, vajon mekkora meglepetéssel készült a szervezőség, ha ők csak az előzenekar. Mi tagadás rendhagyó húzás volt ez, de érdemes hozzászokni, hogy az idei Tusványos fittyet hány a szokás hatalmára, mivel minden este hasonló lesz a forgatókönyv, vagyis először a „nagy” zenekarok, majd utána a „kicsi” de ütős együttesek muzsikálnak. Akkorát csalódtunk amikor megtudtuk, hogy nem az AC/DC következik, bánatunkban úgy berúgtunk, hogy nem emlékszünk milyen is volt a Role koncert. Mármint az idei. De két sör közt találkoztunk valakivel, akinek elmesélték mekkora nagy bulit csinált a Role. Tudjuk, szégyen és gyalázat de ereszddelahajamat helyett egymás haját fogtuk a hátsó udvarban. Egyszóval (a Csillag vagy fecske feldolgozásra utalva), a koncert után aki rosszul volt azok voltunk mi.

Szerdán a Bikini húzta a talpalávalót. Volt ott fiatal is meg öreg is. Mindenki együtt énekelte D. Nagy Lajos slágereit, jó volt a hangulat, de mi azért egy kicsit szorongtunk, nehogy a minap felettünk elszálló repülőgépnek kinéző valamik elrabolják Lajost a mi drága Patakink mellé társaságnak. Jó metróhoz illően pontosan futott be a tusványosi állomásra a Magashegyi Underground. Bikini után combfix: Bocskor Bíborka és csapata következett. Hatalmas bulit csaptak a srácok. Úgy látszik Bíborkáéknál  előkerült a jó oroszhegyi szilvapálinka is, mert a csapat úgy fel volt pörögve, mint a zománcosvider.

Mivel lapzárta miatt (és mert megyünk sörözni) nem tudjuk értékelni sem a Tündérground, sem előzenekara a Hooligans teljesítményét, arra kérünk legyetek türelemmel. Hozzájuk is lesz egy-két keresett és keresetlen szavunk.

***

A fele majdnem lejárt

Csütörtök van, a tusványosi „buli” lassan a feléhez közeledik. Mi történt eddig!? Volt négy koncert, és minden este buli buli hátán.

A nulladik napon, kedden este a Csík zenekar Maradj otthon nézzél tévét dalával indult a bulisorozat. De sokan nem fogadták meg a tanácsot, ugyanis dugig telt a tusnádi sportpálya a koncert kezdetére. Nem volt rossz fogás a szervezőktől, hogy őket hívták meg első napra zenélni. Igaz lassan indult be a hangulat, ám miután elhangzott a sikeres Quimby feldolgozás, a Most múlik pontosan, tetőfokára hágott a hangulat. Nekünk is, olyannyira, hogy az utána következő koncertről már csak emlékfoszlányok maradtak számunkra, pedig a Role együttes is belehúzott a hangulatcsinálásba. Mesélte nekünk valaki, hogy ő hallotta valakitől. Hogy tovább mi történt? Reggeli mellett próbáltuk felidézni az előző éjszaka történéseit. Nem sok sikerrel.

Tegnap egy kis eső próbálta elvenni a kedvünk a táborozástól, de nem estünk kétségbe. Lett dagonya estére, de a Bikini slágereire együtt ropta fiatal és öreg. Ismét tele lett a tusnádi pálya. Hogy miért nem csinálnak egy kicsit nagyobbat? A bikinis buli után a Magashegyi Underground szolgáltatta a talpalávalót. Bíborka itthon érezte magát és azt hiszem a zenekar sem érezte magát idegenben, őrületes nagy bulit csináltak nekünk. Bíborka nem szégyenkezett miattunk. Megmutattuk, hogy tudunk mi bulizni. Utána? Miért van az, hogy mindig kiesik az este további része?

Pedig megint reggel feküdtünk le.

***

Tusványos (nem elég jó címnek?)

Elkezdődött a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Feláldoztuk magunkat a teljes körű tájékoztatás oltárán. Ha valaki esetleg nem jutott volna el Tusványosra, hát tőlünk megtudhatja mi történt, de csak ma estétől, mivel a tegnap estére nem emlékszünk. (Ennyit a teljeskörű tájékoztatásról). Aki meg eljutott, az egyrészt a büdös életben nem fogja ezt a cikket elolvasni, másrészt pedig akár abban a megtiszteltetésben is részesülhet, hogy kérünk tőle egy szál cigit. Na de hogy ne mondjátok, hogy milyenek vagyunk, itt egy kis ízelítő a hátsó udvarról, ugyanis az éjszakai kocsmagimnasztika után itt ragadtunk. Mivel a tudósítás nem tudósítás fotók nélkül ezért mi ezzel is kedveskedünk nektek, kattintsatok a Képek fülecskére.

Szóval, szétnéztünk a hátsó udvaron, haddlám mivel lopják a napot a partner sátrakban. Kiderült, hogy a Tusványos idén sem csak a csapolt sörről és a koncertekről szól.

Bár nyári egyetem címszó alatt fut a tábor, az egyetemekkel foglalkozó Commitment-sátrat a WC mellé száműzték, mondanom sem kell, eléggé eldugott hely ilyen magasröptű és nem kevésbé fontos beszélgetéseknek. Csupa fontos és értelmes ember beszélt csupa okos dolgokról, nem is érdekelte különösebbképp a fiatalságot. Egyetemmel kapcsolatos problémák kerültek terítékre, mégsem verték le egymást az egyetemisták, ez kicsit furcsa volt. Estére azért mégiscsak megpróbálták odacsalni a fiatal táborozókat, ezért nem maradhatott el itt sem az esti vetítés. A legbátrabb város című dokumentumfilm került bemutatásra.

A Sapientia-sátor látásmódja mondhatni pesszimista volt , bár ezen nem is lehet csodálkozni. Mivel az eredeti helyükön narancssárga kód lépett érvénybe, kénytelenek voltak húsz méterrel arrébb költözni ami az egész infrastruktúrájukat hazavágta. Ennek tetejébe az első programjuk, a fotópályázat alacsony látogatottsága is letörte a lelkesedést, ezért csakhamar a  válságkezelés irányába terelődött az érdeklődés. A diákok szemszögéből is vizsgálták a gazadasági krízist, túlélőkészlettel igyekeztek felvértezni bennünket, csóró fiatalokat. Minket, akik nem is tehetünk erről az egészről, sőt, azt sem tudjuk, mi az. Na, erre már többen voltak kíváncsiak, úgy tűnik, a nehéz napokban nem sokan költenek fényképezésre. Ugyan költözésüknek a víz volt az oka, végül mégsem úszták meg szárazon a bulit. A válságkezelés hatására az optimizmus olyan szintet ért el, hogy estére már vízen járó emberekkel lehetett találkozni a Csukás tavon. Naná, hogy a Sapisok találták ki.

A Zöld-sátorban még a fű is zöldebb. Reggel zöld kávé, napközben zöld tea, teafű gyanánt pedig ehejt az Olt partján őshonos cickafark kóró. Echte székely termék, a 21.század Európájában ezt fontos kiemelni. Ha már a fűnél tartunk, nem mondom, ezek az emberek igazi jellemek: benne ültek, mégsem szívták. Az örökzöldeket dúdoltak te-ázás közben, még a gyepet sem taposták le, ugyanis ahhoz kicsit nagyobb tömegre lett volna szükség. Bár próbálták a hamvaiból feltámasztott szerencsekerékkel odavonzani a jónépet, a zöldalmára, úgy látszik, nem harapnak a tusványosi fiatalok. Hogy a tömeg mégis bezöldüljön, ma a természetvédők is a mozi vonzerejét vetik be. Filmvetítés ugyanis minden sátorban van, ez alól ők sem lesznek kivételek, és ha már minden ződ, a téma sem lehet más, csakis Verespatak.

A Keskeny út-sátorban elég keskeny volt a közérdeklődés. Eleinte legalábbis, amíg ki nem derült, hogy kézműves foglalkozással is agyon lehet csapni náluk az időt. A kezdeti pangást azonban estére sikerült megszűntetni. Mi mással, mint a mozivászonnal. Az Ádám  almái című 2005-ös dán-német vígjátékot tűzték műsorra. Osztatlan sikert aratott. Volna. Ha a technika ördöge nem pont az ő sátrukban vert volna sátrat, hogy stílszerűek legyünk. Talán Éva almáira még többen lettek volna kíváncsiak. Apropó kézimunka…

Kívülállóként perverznek tűnhet, de tény, hogy a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor a kézimunkáról szól. Na de gyerekeknek?! A Corvina-sátorban gyermekmegőrzőt indítottak, kézműves foglalkozással kötik le egész héten az apróságok figyelmét. Emellett nyelvünk okos felhasználására oktattak minket, tették mindezt fiatalos hangvételben tapasztalt öregek. Érted. „Nyelvi jogaink. Ha vannak, miért nincsenek?”  címmel, már hogy elkerüljük a kínos félreértéseket. Ezek után az a Wetzel Tamás beszélgetett Gazda Árpád újságíróval, aki elhozta nekünk az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló tájékoztatót.